Rizlingszilváni

A rizlingszilváni fürtje középnagy, hengeres vagy kissé vállas, közepesen tömött. Fürtkocsánya rövid. Fürt-átlagtömege 10 dkg. Bogyói középnagyok, megnyúlt gömbölyűek, sárgásfehérek, lédúsak, édesek, jellegzetesen fűszeres ízűek. Termése már szeptember első napjaiban fogyasztható, szeptember közepétől 18-20 cukorfokkal szüretelhető. Termőképessége kiváló, sok fürtöt nevel. Reduktív típusú bora jól felismerhető és megkülönböztethető fajtajelleggel rendelkezik, kiváló zamatú, esetenként lágy.

A rizlingszilváni (elterjedt nemzetközi nevén Müller-Thurgau) svájci eredetű nagyon elterjedt hibrid borszőlőfajta.

Hermann Müller-Thurgau borász nemesítette, talán rajnai rizling és zöldszilváni keresztezésével a 19. század végén, bár sokan azt gondolják, hogy két rizlingfajta hibridje. DNS-vizsgálatok sezrint azonban mindkét nézet téves és a hibrid szőlői a rizling, illetve a Chasselas volt, nem a zöldszilváni. Hasonnevei: Riesling-Sylvaner, Rivaner, Rizvanac, Müller-Thurgau, Müller Thurgau blanc, Müller Thurgau bijeli. Németországban gyakran a címkéjén nem is említik a szőlőfajtát, mert népszerűsége az utóbbi évtizedekben megkopott.A rizlingszilváni név nem felel meg az Európai Unió előírásainak, de 2008. december 31-ig még használhatják a magyar termelők. Azután a Müller-Thurgau névre kell áttérniük.

Ampelográfiai jellemzői: Tőkéje erős növekedésű, nem túl sűrű vesszőzettel. Vesszői közepes vastagságúak, világosbarna színűek, sötétebb barna csíkozással, a nóduszok mélyebb színűek. Rügyei nagyméretűek, szélesek, gyapjasak.Levele közepes méretű, esetenként az idős levelek nagyok, ötszögletűek, mélyen tagoltak, 5 karéjúak. Vállöble zárt vagy záródó. Felső oldalöblei is zártak vagy záródóak, mélyek, háromszög alakúak, az alsók sekélyebbek, nyíltak. A levéllemez szövete vékony, puha, világoszöld színű, hullámos, kissé a fonák felé hajló. A felülete erősen hólyagos már-már ráncos, fonáka változatosan szőrözött (idősebbek serteszőrösek, egyébként gyapjasak), de csupaszok is lehetnek. A levél széle fűrészes-csipkés. A levél erek teljesen zöldek, a hajtás szártagja a levélnyél, valamint a kacs barnás-zöld színű. Vitorlája sárgászöld színű, a széle pirossal futtatott, pókhálósán gyapjas. Fürtje közepes méretű (fürt átlagtömege 140 g körüli), kissé vállas, hengeres, közepesen tömött, a fürtnyél erősen fásodó. Bogyói közép-nagyok, megnyúltak, sárgásfehér színűek, lédúsak, vékony héjúak.Átlagos években szeptember második dekádjában szüretelhetô. Bôtermô, könnyen túlterhelhetô.

Termesztési értéke: Rövid tenyészidejű fajta, korán fakad és korán szeptember első felében érik. Erős növekedésű, de kevés számú hajtást nevel, ezért nincs sűrű lombja. Nagy termőképességű fajta, sok fürtöt nevel, a minőségi fajták között a legbőtermőbb. Nem fagyveszélyes zónákban sok év átlagában 15 t/ha termésmennyiségre képes. A termés cukortartalma könnyen eléri a 18 magyar mustfokot. A must savtartalma alacsony, 6-7 g/l körüli. Mindebből az következik, hogy érésénél elsősorban a savtartalmat, annak csökkenését kell figyelni. Általában azért nem szüretelik magas, akár 20 mustfok feletti érettségben, mert savtartalma erősen lecsökken. 17 mustfok körüli állapotban még elfogadható savtartalmú. A bogyók íze jellegzetesen fűszeres. Viszonylagos fagytűrő képessége alacsony fokú, ezért elsősorban a hegy- és dombvidéki borvidékek fajtája. Szembetűnő a rothadásra való fogékonysága is, az egyik legjobban rothadó szőlőfajta. Utóbbi kedvezőtlen tulajdonsága miatt nagy felületet nem célszerű egy gazdálkodó egységben telepíteni belőle. Rövid metszéssel is kielégítően bőven terem, ritkás lombja kedvező, mind a zöldmunka, mind pedig a szüret szempontjából.Hátrányos tulajdonságai még, hogy fagytûrôképessége csupán közepes és rothadékony.

Bora: Illatos, gyors fejlődésű, esetenként lágy. Az illat- és zamatanyagok már alacsonyabb mustfoknál (15-16 mustfok) is kialakulnak. Fajtajelleges, kissé lágy, reduktív technológiával üde, kellemes, akár primőr bor is készíthető belőle.

Ezerfürtű (Fürtike)

Magyar eredetű fajta, mely a Hárslevelű és a Piros tramini keresztezésével, jött létre. Az Ezerfürtűt 1950-ben állította elő Kurucz András és Kwaysser István Kecskeméten.
Korai érésű, bőtermő fajta. Fürtje közepes nagyságú (160g átlagtömegű), vállas, tömött. Bogyója gömbölyű, kicsi, sárga, hamvas.

Chardonnay

A chardonnay fürtje kicsi, hengeres vagy vállas, többnyire középtömött, de lehet laza és tömött is. Fürtkocsánya rövid. Fürt-átlagtömege 6 dkg. Bogyói kicsik, középnagyok, gömbölyűek, fehéreszöldek, feketén pontozottak, vastag héjúak, édesek, jellegzetes zamatúak. Néhány nappal az Ottonel muskotály, a Rizlingszilváni és a Szürkebarát után érik. Beérési cukorfoka magas. Kedvező fekvésekben és jó évjáratokban szeptember végén 20-22 cukorfokkal szüretelhető. Bora szembetűnően fajtajelleges, inkább kemény karakterű, alkoholban gazdag, telt, gyorsan fejlődik, s esetenként könnyel vénül. Ilyenkor fajtajellege még inkább szembetűnik.